POLGÁRŐR

ALAPISMERETEK

Tansegédlet a polgárőr egyesületek tagjainak

alapismereti képzéséhez

Az Országos Polgárőr Szövetség módosított kiadványa

2009.

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS 5

I. A POLGÁRŐRSÉG KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE 1991-TŐL 6

1.1. A polgárőrség fejlődése 6

1.2. A törvény értékteremtő elemei 8

II. A POLGÁRŐR 11

2.1. A polgárőrrel szemben támasztott követelmények 11

2.2. A polgárőr jogai és kötelezettségei 12

2.3. A polgárőrre vonatkozó tiltó rendelkezések 14

2.4. A polgárőr jogalanyisága és jogi védelme 14

III. A POLGÁRŐRSÉG 17

3.1. A polgárőrség célja, fogalma, tevékenységi területei 18

3.2. A polgárőr szervezet 18

3.3. A polgárőr tevékenység területei 20

3.4. Az együttműködés 21

IV. A POLGÁRŐR KÖZTERÜLETI BŰNMEGELŐZÉSI SZOLGÁLATA 23

4.1. A közbiztonság fogalma 23

4.2. A közrend és a közbiztonság 23

4.3. A közbiztonság-érzet meghatározó tényezői 24

4.4. A polgárőr-szolgálat fogalma 24

4.5. A polgárőr közterületi szolgálat formái 25

4.6. Felkészülés az álló vagy mozgó figyelőszolgálatra 26

4.6.1 Feladatok a szolgálat megkezdése előtt 26

4.6.2 A polgárőr felszerelése 27

4.7. A polgárőr szolgálat-ellátási feladatai 28

4.7.1. Jelenlét a közterületeken 28

4.7.2. Jelenlét a mezőgazdasági, természetvédelmi területen 29

4.7.3. Kapcsolattartás a polgárokkal 30

4.7.4. Elhagyott, üresen álló építmények ellenőrzése 30

4.7.5. Parkoló gépjárművek ellenőrzése 30

4.7.6. A helyszínbiztosítás 31

V. A BŰNMEGELŐZÉS ALAPFOGALMAI 35

5.1. A bűnmegelőzés nemzetközileg elfogadott fogalma 35

5.2. A bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2005. Országgyűlési

Határozat által használt bűnmegelőzési fogalom 35

5.3. A bűnmegelőzés alkotmányos követelményei 36

5.4. Prioritások és a célrendszer 36

5.5. A közösségi bűnmegelőzés színtereinek feladatai 37

5.5.1. A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzése, csökkentése 37

5.5.2. A városok biztonságának fokozása 37

5.5.3. Családon belüli erőszak megelőzése 37

5.5.4. Az áldozattá válás megelőzése, áldozatsegítés, az áldozat kompenzációja 37

5.5.5. A bűnismétlés megelőzése 38

VI. A POLGÁRŐRSÉG MŰKÖDÉSE, BŰN- ÉS BALESET-

MEGELŐZÉSI, VALAMINT KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMOK 38

6.1. A polgárőrség működése 38

6.2. Polgárőr bűnmegelőzési programok és annak eredményei 39

6.2.1. A nagyvárosok biztonságának növelése 39

6.2.2. A polgárőrség drogmegelőzési programja 40

6.2.3. Az idegenforgalmi körzetek biztonsága 41

6.2.4. A bűnmegelőzési táborok 41

6.2.5. Polgárőr bűnmegelőzési és balesetmegelőzési akciók 41

6.2.6. A „Szomszédok Egymásért Mozgalom" 42

6.2.7. A környezetbiztonsági program 43

VII. ISMERETEK A BÜNTETŐJOG ÉS A SZABÁLYSÉRTÉSI JOG

KÖRÉBŐL 44

7.1. Bűncselekmények, elkövetők 44

7.2. A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai 45

7.3. A bűncselekmények felismerése 47

7.4. Szabálysértési ismeretek 48

7.4.1 A szabálysértésekről általában 48

7.4.2. A szabálysértés törvényi fogalma 49

7.4.3. A törvény hatálya 49

7.4.4 A fontosabb szabálysértések 50

7.5. A közbiztonságra különösen veszélyes eszközökre vonatkozó szabályok 54

7.6. A törvényesség betartása polgárőr szolgálatban 55

VIII. A POLGÁRŐR INTÉZKEDÉSEK 57

8.1. Az intézkedés fogalma 57

8.2. Az intézkedési jogok 58

8.2.1 A szabálysértés és a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személlyel szembeni intézkedések 59

8.2.2. Saját, illetve mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül

fenyegető jogtalan támadás elhárítása 59

8.2.3. A megelőző jogos védelem 60

8.2.4. Beavatkozás végszükség helyzetben 61

8.2.5. Birtokvédelem, jogos önhatalommal 62

8.2.6. Igazoltatás kezdeményezése 63

8.2.7. Feljelentés bűncselekmény vagy szabálysértés miatt 64

8.3. A polgárőr legújabb jogosultságai 64

8.3.1. A polgárőr jelzőőri tevékenysége 64

8.3.1.1 Jogalap 64

8.3.1.2 A polgárőr jelzőőri jogosultsága 64

8.3.1.3 A jelzőőri feladatok végrehajtásának közös szabályai 65

8.3.1.4 A közúti járművek megállításának módszertana 65

8.3.1.5 A jelzőőr és az irányító elhatárolása 66

8.3.1.6 Rendkívüli események 66

8.3.2 A polgárőr gázspray-használati jogosultsága 67

8.3.2.1 Jogalap 67

8.3.2.2 A gázspray viselésének indokai 67

8.3.2.3 A gázspray-használat szabályai 67

8.3.2.4 A gázspray használatának metodikája (módszertana) 68

8.3.2.5 A polgárőrök által használható gázspray nyilvántartásának és tárolásának rendje 70

8.4. Intézkedési kötelezettségek 70

8.4.1 Segítségnyújtási kötelezettség sérült vagy közvetlen veszélyben lévő személynek 70

8.4.2 Értesítési és közreműködési kötelezettségek teljesítése 71

IX. KÖZLEKEDÉSI ISMERETEK 72

9.1. A „Magyar Közlekedéspolitika 2003-2015" 72

9.2 A személysérüléses közúti balesetek alakulása 74

9.3 Az ittas járművezetés alakulása, jellemzői 74

9.4 A 2008. január 1-jétől életbe lépett új rendelkezések 74

X. A KÖZLEKEDÉSI POLGÁRŐRÖK SPECIÁLIS SZAKMAI MUNKÁJA 77

10.1 A közös szolgálat 77

10.2. A polgárőr lehetőségei a közlekedési feladatainak ellátásában 77

10.2.1 Forgalmas közlekedési csomópontokban (gócpontokban) teljesít a polgárőr szolgálatot 77

10.2.2 Rendszám alapján feljelentés 77

10.2.3 Közlekedési propaganda előadások tartása 77

10.2.4 Iskolákban közlekedési propagandamunka végzése 77

10.2.5 A közlekedési polgárőrök képzése 78

10.2.6 Passzív biztonsági eszközök kampányában való közös részvétel 78

10.2.7 Baleseti ok-kutatás 78

10.2.8 Forgalomtechnikai problémák feltérképezése, jelzése 78

10.2.9 Közös szolgálat a Közlekedési Felügyelet, illetve a MÁV szerveivel 79

10.2.10 Helyszíni szemlék tartása 79

10.2.11 Parkoló gépjárművekkel kapcsolatos megelőzési feladatok 79

10.2.12. Gépjármű-felismerési rendszer alkalmazása 80

10.2.13 Egyéb rendezvények, feladatok végrehajtása 80

BEVEZETÉS

A képzés fontosságáról röviden

Az Országos Polgárőr Szövetség fennállása óta kiemelt figyelmet fordít arra, hogy segítséget nyújtson a polgárőr egyesületek tagjai számára a legfontosabb bűnmegelőzési ismeretek elsajátításához. Különösen a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájának megjelenését követően értékelődött fel a bűnmegelőzés szereplőinek szakmai tudása és az ehhez szükséges képzés szerepe. A stratégia ugyanis a bűnmegelőzésben részt vevő civil szervezetek és együttműködő személyek - így a polgárőrség és a polgárőrök - tevékenységével, programjaival szemben magas szakmai követelményeket kíván támasztani, s ennek egyik biztosítékaként a képzést és a továbbképzést jelöli meg. A bűnmegelőzésben való részvétel egyik fontos garanciális követelményének - a szakszerűségnek - tehát csak az a társadalmi önvédelmi szervezet tud megfelelni, amely képes biztosítani tagjai megfelelő szakmai képzését, az alapvető bűnmegelőzési szakismeretek elsajátítását.

A polgárőrség képzési rendszerében meghatározó helyet foglal el az alapismereti képzés, amely - a polgárőr mozgalom jellegéből kiindulva - a szakmaiság követelménye mellett elsősorban az ismeretterjesztést, az állampolgári ismeretek szakirányú bővítését, illetve a polgárőrségen keresztül a lakosság szélesebb rétegei számára is hasznosítható önvédelmi képességek fejlesztését tűzte ki célul.

Alapismereti képzésben minden polgárőr egyesületi tagnak részesülni kell. A képzés célja, hogy a polgárőrök a bűnmegelőzés érdekében végzett társadalmi munkájuk során

1. ismerjék fel lakókörnyezetükben, településükön a különböző bűnalkalmak kialakulását elősegítő veszélyforrásokat,

2. legyenek képesek a lakosság körében a bűncselekmények elkövetésének, az áldozattá válás lehetőségének kockázatát csökkentő, önvédelmi jellegű magatartásformák alkalmazásának kezdeményezésére, népszerűsítésére,

3. készség szinten sajátítsák el a biztonság fenntartása, a veszélyhelyzetek elhárítása érdekében a polgárőrt és az állampolgárt megillető jogokat és kötelességeket.

A most kézbe vett tansegédlet azokat a legfontosabb ismereteket foglalja össze, amelyeket elgondolásunk szerint a polgárőröknek az alapismereti képzés keretében el kell sajátítaniuk. Elkészítése során arra törekedtünk, hogy a bonyolultabb szakmai kérdéseket is viszonylag egyszerűen, könnyen értelmezhetően és olvasmányosan próbáljuk megfogalmazni. Szándékunk ezzel az volt, hogy egyrészt a bűnmegelőzést a szakmai elméleti oldalról is népszerűsítsük a polgárőrök körében, másrészt olyan érveket is a kezükbe adjunk, amelyet a közösségi kapcsolatok során is jól tudnak hasznosítani.

Az általános ismeretek előtérbe helyezése miatt ebben a kiadványban nem tárgyalunk részletesen olyan speciális felkészülést igénylő kérdéseket, mint a közlekedésbiztonság, a baleset megelőzés, a környezetvédelem, a kábítószer-fogyasztás elleni fellépés, vagy az. áldozatvédelem társadalmi feladatai. Úgy gondoljuk, ez már a polgárőrök, polgárőr szervezetek szakosodása érdekében szükséges más képzési fonna (a szakmai továbbképzés, vagy szakosító képzés) témaköre lehet.

Valamennyi fejezet végén ismétlő kérdéseket, valamint egy gyakorlati feladatot is megfogalmaztunk, amelyek nemcsak az egyesületekben szervezett csoportos felkészülések, hanem az egyéni tanulás, az önképzés során is jó szolgálatot tehetnek az ismeretek elsajátításának ellenőrzésében. Nem titkolt szándékunk ezzel az sem, hogy elősegítsük a leírtak továbbgondolását, a helyi sajátosságokhoz és lehetőségekhez igazodó bővítését, új szituációs bűnmegelőzési módszerek kialakítását.

A jegyzet használatához sok sikert kívánunk, s bízunk abban, hogy azt nemcsak a tanulás, hanem a gyakorlati munka során is hasznosítani tudják a polgárőr egyesületek tagjai.

I.

A POLGÁRŐRSÉG KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE 1991-TŐL

1.1. A polgárőrség fejlődése

Az Országos Polgárőr Szövetség 1991. március 28-án alakult Önvédelmi Szervezetek Országos Szövetsége néven elsősorban a kistelepülések biztonságát, a lakókörnyezeteket veszélyeztető bűncselekmények, a közlekedési balesetek megelőzése, gyermek- és ifjúságvédelem társadalmi feladatainak ellátása, valamint a fenti feladatokat ellátó állami és önkormányzati szervezetek munkájának lakossági segítése érdekében. Az OPSZ egyik alapítója és első elnöke Dr. Kopácsi Sándor. Valódi, alulról szerveződő mozgalom bontakozott ki, gyakorlatilag az akkori, igen kritikusnak érezhető közbiztonsági helyzet következményeként. A lakosság érezte, nemcsak elvárásokat kell támasztania a rendvédelmi szervekkel szemben, de tevőlegesen is közre kell működnie a közbiztonság megóvásában. A polgárőrség igen gyorsan országos kiterjedésűvé vált, regisztrált tagsága ma már meghaladja a 85 000 főt, akik több mint 2000 egyesületbe és 20 területi (megyei, fővárosi) szövetségbe tömörülve végzik szabadidejükben, önként vállalt közösségi feladataikat.

A polgárőrség életében megalakulása óta négy jól elkülöníthető fejlődési szakasz figyelhető meg.

1. 1991 és 1996 között a polgárőrségeket egy alapvetően spontán szervezeti fejlődés, laza országos szövetségi kapcsolat, területenként eltérő bűnmegelőzési szemlélet és gyakorlat, valamint a rendkívül alacsony anyagi támogatottság jellemezte. Nagy felelősséget vállaltak ekkor magukra a megyei és fővárosi polgárőr szövetségek valamint az egyesületek vezetői, hogy megalapozzák szinte településenként a civil bűnmegelőzés társadalmi megbecsülését, elfogadottá tegyék azt lakosság körében. Ennek az időszaknak fontos eredménye, hogy folyamatosan jöttek létre a polgárőr egyesületek, a mozgalom terebélyesedett, egyre inkább kereste helyét a bűnözés elleni társadalmi fellépés rendszerében.

2. 1997 és 2000 között a mozgalom jelentős változásokon ment keresztül. Az OPSZ 1997. június 7-i tisztújító országos küldött közgyűlése nem csupán az elnök személyében és az elnökség tagjaiban hozott változást, hanem ezzel párhuzamosan a mozgalom szellemisége is megváltozott. A polgárőr szervezetek legmagasabb fóruma a mozgalom alapvető célkitűzéseként a bűncselekmények megelőzését jelölte meg azzal, hogy a fő figyelmet:

1. a lakosság vagyonvédelmére (lakásbetörések, gépkocsi feltörések megelőzésére),

2. a gyermek- és ifjúságvédelem feladataira,

3. a kábítószer fogyasztás visszaszorítására, valamint

4. a közlekedés biztonsága érdekében végezhető tájékoztató és nevelőmunkára kívánja fordítani.

A polgárőr szervezetek ezzel egy időben elhatárolták magukat az erőszak, az önbíráskodás, a másokat sértő provokatív magatartás, a felfegyverkezés és a félkatonai jellegű szervezeti és működési struktúrák, a politikai érdekeket szolgáló megnyilvánulások minden formájától. Elvetették a „bűncselekményekre reagálás" elvét, s tevékenységük egészét a prevencióra, az úgynevezett másodlagos bűnmegelőzési munkára irányították.

Annak érdekében, hogy a polgárőrség egy egységes szemléletű, jól szervezett, határozott célkitűzésekkel rendelkező, egyben a legnagyobb létszámú társadalmi bűnmegelőzési szervezetté váljon, számos új lépés megtételére volt szükség. Még 1997-ben megjelent a polgárőr mozgalom koncepciója, amely alapját képezte az Országos Polgárőr Szövetség új Alapszabályának és a polgárőr szervezetek első, 1998-ban megjelent működési szabályzatának. 1998 lett a „polgárőrség oktatási éve", amikor megkezdődött a polgárőrök egységes tematika alapján történő bűnmegelőzési felkészítése. A már új ismeretekkel rendelkező polgárőrök 1999-et - a lakosságot leginkább aggasztó - közterületi bűnözés „megelőzési évének" nyilvánították.

Az országos, a megyei és fővárosi szövetségek, a települési egyesületek egyre több állami és önkormányzati szervezettel kötöttek együttműködési megállapodást. Folyamatosan bővültek a gazdasági szférától kapott támogatások. Ebben az időszakban vált a polgárőrség a Belügyminisztérium, a rendőrség, az önkormányzatok legnagyobb stratégiai szövetségesévé.

Az 1997-2000. évek közötti, másodiknak tekintett fejlődési szakasz legnagyobb eredménye született meg 2000-ben azzal, hogy a Fővárosi Bíróság a 14.Pk.66.112/91/15. sz. végzésével az Országos Polgárőr Szövetséget az 1997. évi CLVI. tv. 22. §-ának (3) bekezdése alapján 2000. július 6-tól kiemelkedően közhasznú szervezetté átsorolta. Ennek alapján az Országos Polgárőr Szövetség 2000. március 25-én elfogadott módosított alapszabályában foglaltak értelmében a szövetség

1. a közrend és közlekedésbiztonság terén a közhasznú szervezetekről szóló törvény (Kszt.) 26. § c) 15. pont alapján kiemelkedően közhasznú;

2. a gyermek- és ifjúságvédelem terén a Kszt. 26. § c) 10. pontja alapján, továbbá

3. a környezetvédelem terén a Kszt. 26. § c) 9. pontja alapján közhasznú tevékenységet folytat.

Törvény mondja ki, hogy a lakosság élet- és vagyonvédelmének biztosítása érdekében létesült társadalmi önvédelmi szervezetek tagjainak a közbiztonság javítására irányuló, a rendőrséggel együttműködési megállapodás szerint végzett tevékenysége közfeladat. A polgárőr közfeladata teljesítése közben ugyancsak törvény alapján részesül 2000. március 1-től a közfeladatot ellátó személyfokozott jogi védelmében.

Az Országos Polgárőr Szövetség 2001-ben ünnepelte megalakulásának 10. évfordulóját. A 2001. év azonban nemcsak az ünneplés, hanem egyben a tisztújítás éve is volt. A közgyűlés ismételten bizalmat szavazott az Országos Polgárőrség eddigi vezetőinek, s emellett új négy évre (2001-2004) szóló középtávú stratégiát fogadott el. A stratégia egyik fontos célkitűzése volt, hogy a polgárőrségnek a települési, illetve kistérségi lakossági biztonsági igények és elvárások kielégítése, az állami és önkormányzati szervekkel történő hatékony együttműködés biztosítása érdekében:

1. az ország egészét átfogó,

2. a kiemelkedően közhasznú, a közhasznú tevékenységek és a közfeladatok ellátására minden tekintetben alkalmas,

3. szilárd tagsággal rendelkező,

4. minőségi bűnmegelőzési munkát biztosító szervezetté kell válnia.

3. 2001-től számítjuk így a polgárőrség minőségi fejlesztési szakaszának megkezdését, s ez - nyilván jellegénél fogva a korábbiaknál lassabb ütemben - tart mind a mai napig. Ennek a legfontosabb elemei:

1. a stratégiai partneri kapcsolatok további erősítése,

2. az országos polgárőr bűnmegelőzési programok (pl. drogprogram, idegenforgalmi régiók programja, nagyvárosi bűnmegelőzési program, az ősz iskolakezdés bűnmegelőzési programja) folyamatos szervezése, elméleti és módszertani fejlesztése,

3. a polgárőr tevékenység jogi szabályozása, ezzel a szervezet teljes beillesztése a társadalmi bűnmegelőzés rendszerébe,

4. a stabil, folyamatos finanszírozási háttér megteremtése.

Az elmúlt években ezen a téren is jelentős előrelépések történtek. A működési feltételek biztosítása terén az Országos Polgárőr Szövetség megjelent az állami költségvetés belügyminisztériumi fejezetében.

Ebben az időszakban nyílt lehetőség arra, hogy eddiginél jelentősebb pénzügyi támogatás volt adható:

1. a területi szövetségek működéséhez és programjaik megvalósításához,

2. egyes bűnmegelőzési programok (pl. az idegenforgalmi idény feladatai, nagyvárosi program) lebonyolításához,

3. a forráshiányos egyesületek megsegítésére,

4. központi rendezvények (pl. ifjúsági bűnmegelőzési táborok, konferenciák) szervezésére.

4. A polgárőrségről szóló törvény (Pötv.) megjelenése a polgárőrség társadalmi elismerését jelzi. A Magyar Köztársaság Országgyűlése 2006. február 13-án elfogadta a polgárőrségről szóló 2006. évi LII. Törvényt.

A tény és az esemény minden tekintetben történelmi. Legújabb kori történelmünkben talán először fordul elő, hogy egy társadalmi szervezet tagjai önerőből jutnak el odáig, hogy ügyüket nemcsak a társadalom, de a törvényhozás is felkarolja, és a legmagasabb szintű jogszabályban fogalmazza meg elismerését és a jogrendszerbe illesztve ad lehetőséget egy mozgalom további építéséhez.

Olyan törvényt alkotott a magyar Parlament, amely

1. elismerését fejezi ki az állampolgárok önszerveződésének eredményeként megalakult polgárőrség tevékenységéért,

2. méltányolja szerepvállalását a helyi önkormányzatok és a helyi, területi rendvédelmi szervek közbiztonsági, bűnmegelőzési feladatainak végrehajtásában,

3. a jövő szempontjából értékteremtő alapokat fektet le a polgárőrség további sikeres működtetése és fejlesztése érdekében, s mindezzel

4. a társadalmi bűnmegelőzésben való civil részvétel számára szilárd jövőkép kialakításának lehetőségét teremti meg.

1.2. A törvény értékteremtő elemei: amelyeknek meghatározóvá kell válniuk egyrészt a civil bűnmegelőzésben élenjáró polgárőrségi, másrészt a közigazgatási, önkormányzati és rendészeti-rendvédelmi gondolkodásban és cselekedetekben egyaránt.

1. A törvény megerősíti és intézményesíti a társadalmi szervezetként való önkéntes lakossági részvétel lehetőségét:

1. az ország közrendje és közbiztonsága fenntartásának segítésében,

2. a helyi közbiztonság közösségi védelmében,

3. a határőrizetben,

4. a környezet- és természetvédelemben,

5. a veszélyhelyzetek megelőzésében és kezelésében,

6. a társadalmi bűnmegelőzésben,

7. az önkormányzatok és a lakosság közötti bizalom erősítésében.

Ezzel egyértelművé és mindenki számára jól érthetővé teszi a polgárőrség tevékenységi területeit, kijelöli a társadalmi bűnmegelőzés civil oldalán azt a pontos és egyébként igen széles cselekvési sávot, amelyben szerepet szán az önkéntes közreműködésnek.

2. A törvény pontosan meghatározza azokat a szervezeteket, amelyekkel a polgárőrség kölcsönös együttműködésre kötelezett. Ezek a szervezetek:

1. a helyi önkormányzatok,

2. az állami és önkormányzati szervezetek,

3. a rendőrség, a katasztrófavédelem, illetve a vám- és pénzügyőrség szervei,

4. a környezet- és természetvédelmi szervezetek,

5. a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tűzoltóságok,

6. a mezei- és természetvédelmi őrszolgálatok, valamint

7. a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara.

A kölcsönös együttműködés pedig fogalmilag egyértelműen jelzi, hogy a megjelölt partnerek számára is kötelezettségként jelenik meg apolgárőrségekkel a kapcsolattartás, a közös cselekvés. A felek felhatalmazást kaptak arra is, hogy az együttműködés tartalmi elemeit, a közös feladatok ellátásának rendjét írásbeli együttműködési megállapodásban rögzítsék. Ezzel a törvény megszünteti annak a lehetőségét, hogy egyes szervezetek azzal az indoklással zárkózzanak el a szerződéskötéstől, hogy arra nem rendelkeznek felhatalmazással.

3. Az együttműködő szervezetekkel történő közös feladatellátáson, belül a törvény azzal, hogy a polgárőrtől elvárható, illetve az általa ellátható főbb tevékenységeket felsorolja, óvja az önkéntes közreműködőt az őt megillető jogkör esetleges túllépésének kockázatától. Így a polgárőr tevékenysége a közös feladatellátás során a felvilágosításra, tájékoztatásra, meghatározott eseményen részvételre, helyszínen való tartózkodásra, ott a rend fenntartásában való közreműködésre, objektum, közterület vagy esemény megfigyelésére, továbbá az eljáró szerv tevékenységének támogatására és segítésére terjedhet ki. A Polgárőrségről szóló törvény 4. § alapján a polgárőr tevékenysége során jogosult a szabálysértés, bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt a cselekmény abbahagyására felszólítani, a cselekmény folytatását megakadályozni, a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt visszatartani. Köteles azonban az elfogott személyt haladéktalanul a büntetőeljárásról szóló törvény szerint eljárni jogosult nyomozó hatóságnak átadni, ha erre nincs módja, e szervet nyomban értesíteni.

4. A törvény egységessé teszi a polgárőrség megjelenését, arculatát a közterületeken azzal, hogy

1. a polgárőrség feliratú megkülönböztető mellény előírásával gyakorlatilag formaruha-viselési kötelezettséget ír elő,

2. a szolgálati tevékenységhez használt járműveken kizárólag a Polgárőrség feliratot engedélyezi, egyben

3. kizárja a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek és más hatóságok egyenruházatával, jelvényeihez, jelképeihez való hasonlóságot.

Mindennek védelmi hatása is van, hiszen láthatóvá, távolról is felismerhetővé teszti a fegyvertelen civil bűnmegelőzési mozgalom tagját, s ez csökkentheti egy esetleges menekülés érdekében történő váratlan támadás veszélyét.

A társadalmi bűnmegelőzés és a polgárőrség eszmeiségéhez közelálló továbbitörvényességi és a polgárőr személyére nézve biztonsági garanciát isjelent a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz, és a lőfegyver viselésének a tilalma, továbbá annak hangsúlyozása, hogy a polgárőr hatósági jogkörrel nem rendelkező, kényszerítő eszköz használatára nem jogosult személy. Ez egy jól behatárolható eszközkört érintő tiltás, amely ugyanakkor azt is jelenti, hogy a tilalmi körbe nem sorolt más, a jogos védelmi helyzetben arányosan alkalmazható védekező eszköz megjelenhet a polgárőr szolgálatban.

A polgárőr mozgalom működőképességének fenntartását, anyagi éstechnikai biztonságát szolgálja, hogy a törvény:

1. deklarálja a polgárőrszervezetek szövetségének központi költségvetésből történő, az éves költségvetési törvényben meghatározottak szerinti támogatását,

2. elvi lehetőséget biztosít az önkormányzatok, a rendvédelmi, a környezet- és természetvédelmi szervek számára, hogy technikai és egyéb eszközöket adjanak át, amelye­ket kizárólag rendeltetésüknek megfelelő módon és céllal lehet felhasználni, vagy

3. lehetőségük szerinti egyéb anyagi forrásokat biztosítsanak, vagy más módon támogassák a polgárőrség működését és tevékenységét.

Ez utóbbi lehetőség különösen helyi szinten kialakított együttműködési kapcsolatok keretében teszi lehetővé az egyesületi működés hosszabb távú tervezhetőségét és biztonságát.

A törvény meghatározza azokat a feladatköröket, amelyek közül legalább hármat a polgárőrszervezetek szövetségének teljesíteni kell ahhoz, hogy elnyerje az éves költségvetési törvényben meghatározottak szerint a központi költségvetés támogatását. E feladatkörök - nem számítva kisebb eltéréseket - gyakorlatilag megegyeznek az Országos Polgárőr Szövetség hatályos Alapszabályának 9. pontjában foglalt célokkal és feladatokkal.

Két új elem jelenik meg ugyanakkor a feladatrendszerben:

1. az áldozatvédelmi tevékenység támogatása, valamint

2. közreműködés a bűncselekmények felderítésében.

Az előbbi a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájának kiemelt feladataihoz igazodik, míg utóbbi képezheti a jogi alapját - különösen az adatvédelmi szabályokkal történő összehangolását követően - a tárgykörözés feladataiban történő nyílt részvételnek.

A polgárőrség feladatrendszerében továbbra is az önkéntes feladatvállalás a meghatározó, amely önálló és közös polgárőr szolgálatok keretében, a helyi sajátosságok, biztonsági szükségletek és a helyi lakossági elvárások figyelembe vételével jeleníthető meg a mindennapok munkájában.

A polgárőrségről szóló törvény megjelenése jól kifejezi: a társadalom a jövőben mind jobban támaszkodni kíván az önkéntes részvételen alapuló bűnmegelőzési, helyi közbiztonság védelmi feladatokat ellátó polgárőr szervezetekre. Ehhez egyértelmű támogatást biztosít az állam jogalkotó és más feltételteremtő tevékenysége, amelynek nyilvánvaló módon folytatódnia kell az elkövetkező években is.

A fenti folyamat szerves részének értékelhető a közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi LXXXIV. tv. megjelenése.

Az Országgyűlés a közbiztonság növelésének, a lakosság biztonságérzete javításának elősegítésére, a helyi rendészeti feladatok egységes és hatékony ellátása, az ebben közreműködők együttműködésének fokozása, a közterületek rendjének védelme, valamint annak rendjét megbontó jogsértések hatékonyabb megelőzése, megakadályozása, szankcionálása, továbbá a védett természeti értékek és területek megóvása érdekében alkotta - a polgárőrségről szóló 2006. évi LII. törvényt is módosító - 2009. évi LXXXIV. törvényt.

A módosítás legfontosabb területei:

• a rendőrség megállapodásra történő kötelezése a polgárőr szervezetekkel, amennyiben a törvényben meghatározott feladatokat ellátó polgárőr szervezet azt kezdeményezi;

• a törvényben meghatározottaknak megfelelően a rendőrség felé történő tájékoztatási és egyeztetési kötelezettség;

• a polgárőr - tevékenységének ellátása során - gázsprayt tarthat magánál;

• a polgárőrök a törvényben meghatározott esetekben és helyeken jelzőőri feladatokat láthatnak el;

• rendőrségi közreműködés a polgárőrök szakmai ismereteinek bővítésében.

• A polgárőrség a rendőrséggel való együttműködés keretében részt vehet a körözött gépjárművek azonosításában.

II.

A POLGÁRŐR

2.1. A polgárőrrel szemben támasztott követelmények

A polgárőr a helyi polgárőr szervezet tagja, a polgárőrségről szóló törvényben, valamint a Büntető Törvénykönyvben meghatározottak szerint közfeladatot ellátó személy, aki önként vállalja a polgárőrség tevékenységében való közreműködést.

Az Országos Polgárőr Szövetség tagszervezeteiben polgárőr lehet minden büntetlen előéletű magyar vagy Magyarországon letelepedett, illetve magyarországi tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár, aki:

1. a polgárőr szervezet célkitűzéseivel egyetért;

2. azok megvalósítása érdekében önként, díjazás nélkül, szabadidejében tenni kíván;

3. polgárőr egyesület a tagjai soraiba felveszi és sikeres polgárőr alapismereti vizsgát tett.

A polgárőr szervezet számára jelentős anyagi vagy erkölcsi támogatást nyújtó jogi vagy természetes személyek a közgyűlés döntése alapján a polgárőrség (egyesület, szervezet) pártoló tagja címet nyerheti el. A pártoló tagságot a szervezet oklevéllel ismeri el. A polgárőr szervezet a polgárőrség érdekében kifejtett tevékenysége, közéleti szereplése alapján természetes személynek „tiszteletbeli tag" címet adományozhat.

Követelmények a polgárőrrel szemben:

1. aktívan vegyen részt egyesületének munkájában, vállaljon szerepet a polgárőrség célkitűzéseinek megvalósításában, a polgárőr szolgálatok teljesítésében;

2. tekintse fontos feladatának a szűkebb és tágabb környezetében élők egymás iránti tiszteletre, megbecsülésre ösztönzését, az egymás érdekeit figyelembe vevő korrekt emberi kapcsolatok kialakítását;

3. érezzen felelősséget szűkebb és tágabb környezete biztonságáért, nyugalmáért, vállaljon kezdeményező szerepet annak megvalósításában;

4. ne valljon magáénak, ne fogadjon el, és ne terjesszen szélsőséges nézeteket, utasítson el bármilyen, a nemzeti kisebbséghez vagy etnikai hovatartozáshoz, vallási meggyőződéshez, nemhez, fajhoz kapcsolódó diszkriminatív magatartást vagy megnyilvánulást;

5. ápolja a polgárőrségre és az egyesületek életére jellemző bajtársi szellemet, képviselje a közbiztonság érdekeit minden társadalmi fórumon, bajbajutott társainak nyújtson minden törvényes eszközzel segítséget;

6. támogassa a közbiztonság fenntartása érdekében hivatásszerűen tevékenykedő állami és önkormányzati szervek munkáját, működjön közre a közösség érdekeit szolgáló kezdeményezések felkarolásában;

7. ne képviseljen olyan nézeteket, eszméket, amelyek a lakosság nyugalmával, a közbiztonság fenntartásával ellentétesek;

8. vegyen részt a környezetében észlelt, a társadalmi együttélést megzavaró, annak normáiba ütköző magatartásformák, jelenségek megelőzésében, működjön közre azok elhárításában.

A fenti követelmények ismételt szándékos vagy gondatlan megszegését a polgárőr szervezet etikai vétségnek minősítheti.

2.2. A polgárőr jogai és kötelezettségei

A polgárőr a magyar állampolgárt megillető, valamint a polgárőrségről szóló törvényben meghatározott jogok és kötelezettségek keretében végzi bűnmegelőzési, és a közbiztonság, közrend védelme érdekében kifejtett önkéntes szolgálatát. Ennek részleteit „a polgárőr intézkedések" című fejezetben tárgyaljuk.

A polgárőr köteles a polgárőrség célkitűzései, az egyesület által felvállalt feladatok megvalósítása érdekében

1. aktív tevékenységet folytatni;

2. a polgárőr szervezetek saját és ideiglenes használatra kapott vagyontárgyait a tőle elvárható gondossággal megóvni, azokat rendeltetésszerűen használni;

3. az általa észlelt vagy tudomására jutott bűncselekményekről, vagy a közbiztonságra káros következményekkel fenyegető cselekményekről az abban eljárni illetékes hatóságot haladéktalanul értesíteni;

4. felkérésre segítséget nyújtani az eljáró hivatalos szervek munkájához;

5. a rendvédelmi vagy más szervekkel történő együttműködés során tudomására jutott állam- vagy szolgálati (üzleti) titkot megőrizni;

6. tevékenysége során birtokába jutott személyes adatok megismerése és adatkezelése tekintetében a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény rendelkezései szerint köteles eljárni.

A polgárőr jogosult az állampolgári jogok keretében:

1. saját illetve mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadást elhárítani (jogos védelem),

2. beavatkozni végszükség helyzetben,

3. a birtokvédelem keretében jogos önhatalmat gyakorolni,

4. arra törvény által feljogosított hivatalos személy felkérésével igazoltatást kezdeményezni,

5. feljelentést tenni bűncselekmény vagy szabálysértés észlelése esetén.

A polgárőr jogosult a polgárőrségről szóló törvényben biztosított jogok keretében:

1. a szabálysértés, bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt a cselekmény abbahagyására felszólítani, a cselekmény folytatását megakadályozni, az elkövetőt visszatartani (köteles azonban az elfogott személyt haladéktalanul a büntetőeljárásról szóló törvény szerint eljárni jogosult nyomozó hatóságnak átadni, ha erre nincs módja, e szervet nyomban értesíteni),

2. gázspray-t magánál tartani és kizárólag jogos védelmi helyzetben használni,

3. a törvényben meghatározott esetekben jelzőőri feladatokat ellátni,

4. a rendőrséggel való együttműködés keretében a körözött gépjárművek azonosításában részt venni.

A polgárőr az állampolgárt terhelő kötelezettségek keretében köteles:

1. segítséget nyújtani sérült vagy közvetlen veszélyben lévő személynek.

2. teljesíteni a jogszabályban előírt bejelentési, értesítési (pl. tűz, katasztrófaveszély, stb.) kötelezettségeket.

3. eleget tenni a jogszabályban meghatározott közreműködési (pl. veszély elhárítása) kötelezettségének.

A polgárőr tevékenysége során megkülönböztető mellényt köteles viselni, amelyen jól látható módon a Polgárőrség feliratot kell elhelyezni. Más felirat (pl. Bűnmegelőzés, Faluőrség, stb.) nem alkalmazható. Gyakorlatilag tehát a polgárőrt formaruha-viselési kötelezettség terheli, amelynek alapvető eszköze a megkülönböztető - és nem a láthatósági - mellény. A mellény a polgárőrnek más személyektől való megkülönböztetésre és a polgárőr jelenlét jelzésére szolgál, színe bármilyen - sárga, kék, narancssárga, piros, stb. - lehet, amellyel a megkülönböztetés célja adott élethelyzetben (pl. nappal kék, éjszaka vagy tömegben a sárga mellény ajánlott) elérhető. A polgárőr az egyesülete által elfogadott formaruhát is viselhet, az azonban nem lehet megtévesztő, azaz a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek vagy más hatóság tagjainak egyenruhájához nem lehet hasonló. A megkülönböztető mellényen vagy a formaruhán hatósági jellegre utaló, megtévesztésre alkalmas egyéb jelzést vagy címet, rangjelzést nem lehet használni.

2.3. A polgárőrre vonatkozó tiltó rendelkezések

A polgárőr hatósági jogkörrel nem rendelkezik, ezért szolgálata során nem keltheti sem megjelenésében, sem tevékenységében hivatalos személy látszatát.

A polgárőr kényszerítő eszközt nem alkalmazhat. Miután - más arra jogosult szervezetekre vonatkozó törvényektől eltérően - a polgárőr törvény nem határozza meg a kényszerítő eszköz fogalmát, illetve körét, így ennek a tiltó rendelkezésnek az értelmezése pillanatnyilag rendkívül nehéz. Egyelőre - jobb példa nem lévén - a gumibotot, a bilincset, az elektromos sokkolót, és a szolgálati kutyát sorolhatjuk ebbe a tilalmi körbe, kivéve a gázspray-t, de csak jogos védelmi helyzetben alkalmazhatja (lásd 8.3.2.: A polgárőr legújabb jogosultságai). A polgárőr tevékenysége során nem tarthat magánál közbiztonságra különösen veszélyes eszközt (lásd 7.5.: A közbiztonságra különösen veszélyes eszközökre vonatkozó szabályok.).

A polgárőr tevékenysége során nem viselhet lőfegyvert. Lőfegyvernek minősül a 2004. évi XXIV. törvényben meghatározott tűzfegyver, valamint az a légfegyver, amelyből 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lőhető ki. A polgárőr törvény tiltó rendelkezése generális tilalmat jelöl, tehát polgárőr szolgálatban az sem viselhet lőfegyvert, aki egyébként más jogcímen annak viselésére jogosult lenne.

2.4. A polgárőr jogalanyisága és jogi védelme

A polgárőr jogi védelmének helyes értelmezése két jogszabályból vezethető le:

• a büntető törvénykönyvből (1978. évi IV. törvény, Btk.);

• a módosított polgárőrségről szóló törvényből (2006. évi LII. törvény, Pötv.).

A Btk. az értelmező rendelkezések között határozza meg, hogy a polgárőr mikor minősül közfeladatot ellátó személynek. A Btk.137. § 2/i. pontja szerintközfeladatot ellátó személy: